Sötét 
Szobában 
Lakik
A lelkem;

Sötét 
Díványon 
Üldögél 
Csendben.

Sötét 
Az fal
Az ég
A föld,

Sötét 
Lelkem
Romba
Dőlt.

Sötét 
Hangokat
Halkan 
Kiabál,

Sötét
Dolgokat
Rendre
Kitalál.

Sötét
Önmagát 
Néha
Lefesti,

Sötét
Világban 
Nem mer
Keresni.

Sötét 
Nappalok
Húzódnak 
Fölötte

Sötét 
Éjszakák 
Állnak 
Mögötte.

Sötét 
Volt
Mindig 
És soha,

Sötét 
Lelkemnek
Nem jár 
Vacsora.

Sötét 
Világnak 
Világos 
Foltja

Sötét 
Tüzemet
Lassan 
Kioltja.

Sötét
Éjben
Is lehet
Csoda…

Sötét 
Talán 
Nem lesz 
már soha!