Egyedül maradtam, mindenki más 
Elszívta a tüdőromboló szenvedélyt.
Ez most nem fog rímelni,
Mert valahogy túl őszinte.

Hozzád szólok, még akkor is, 
Ha nem igazán hiszek a szerelemben,
De nem is tudnám mindezt 
Máshova illeszteni az életembe.

Egyedül a helységben egy random 
Teljes mértékben ismeretlen 
Kissé talán furcsának tűnő 
Emberrel egy ültő helyembe…

Lekoptattam, mert végül idejött 
Megzavarni idilli gondolataim,
Észre se vette, hogy mindez 
Semmit se ér, menjen a fenébe!

Ha itt lennél, már rég védelmeznél
És lehet, hogy egy-két pofon is
Hirtelen felindulásból 
Ki lett volna osztva az este.

Mert ilyen ez a szerelem, s ha van
Hasonló bolondságra esély,
-Csak az élet ne volna ilyen nehéz!-
S ha mégis, akkor is lehetne!

Mert Érted én bármit, bármikor, 
Bárki ellen megtennék,
Őszintén nem tudom miért,
De így lángolsz szemembe’.

Befolyásolnálak, de nem teszem,
Nem követnék el ilyen nagy 
És életre szóló hibát újra….
Mert igazán nem kéne. 

Ilyenkor is csak Rád gondolok,
Velem vagy jóban, rosszban.
Józan biztos nem vagyok, 
De talán igazán ittas se.

 Nem érdekel semmi sem
Gondolatodtól megrészegülve,
S amint már említetted
Az ember ilyenkor őszinte.

Mégis rímel a kicsiny termék,
Sajnálom, nem mondtam igazat,
Pedig csak Neked mondtam igazán,
Még akkor is, ha semmi értelme.