Tiszta víz vagyok, megáztam.
Mondjuk magamtól álltam ki 
Józan eszem félre téve az esőre.
Behúzódhattam volna, mint 
Mindenki más a falak közé,
Úgysem jutottam volna előbbre.
Mintha maga a szabadság 
Telítené el cseppenként lelkem,
Olyan most ez az idilli kép. 
Bolondnak is nézhetném magam
Kívülről figyelve, mégis belülről 
Szemlélve ez most csodaszép.
Jól esnek a friss cseppek,
Becsukott szemmel gyerekként
Bőrömön érzem a kék eget. 
Mosolyogva konstatálom,
Hogy sokkal jobb, így, nem 
Túl komolyan venni az életet. 
Átmozgatom fagyos lábaim, 
A szélsőséges érzetektől
Napról napra kevésbé félek.
Mindenki szalad az égi áldás elől, 
Én pedig körbenézve rájövök,
Végre úgy érzem, igazán élek!