Húsdaráló leszek! Minden véres cafat, 
törött csont és szakadt ín ömlesztője.
Sok-sok hulladék, senkinek nem kell, 
Én mégis kihozok valamit belőle. 
Energiát, erőt es időt nem sajnálva 
Dolgozom a közjó érdekében. 
Köszönet nem érkezik, mit sem érne 
Ha ezért tenném, hála reményében…
Dolgozom minduntalan, nincs megállás,
A sok maradék csak ömlik számba,
És igazából már az sem zavar, hogy 
Senki sem vesz többé emberszámba.
Körülvesz az elmúlás. Elhagy minden 
És mindenki végül. Magam maradok.
De ilyen apróságokon, mint a magány,
Már egészen régóta fenn sem akadok.
Valahogy jól esik, ezt érzem helyesnek,
Tudom, nem muszáj, mégis teszem.
Egészen addig, amíg majd egy nap 
Elveszítem a maradék józan eszem.  
Pedig kicsit zavar, vagy hogy mondjam,
Természetesen nekem is hiányzik minden. 
De lehet, hogy pont emiatt lesz végül 
Könnyebb a sok szemetet elengednem.
Kiontom magamból a befolyt tömeget,
De immár sokkal több üres elegynél.
Feldolgozva mindezt rájövök, mi a lényeg:
Nem a hiányod, hanem, hogy szerettél!