Hullámokban rám törő szorongás veszi
Lélegzetem újra és újra. Nagy sóhaj 
Elhagyja lomhán a számat, a fojtás 
Mégis megmarad, ez az egy a baj. 

Az elképzelt jövőhöz való ragaszkodás 
Felülírta a túlélő ösztönöket.
Hagytam magam pusztulni, önfeláldozás
Vette át a hőn áhított szerepet. 

Saját oltalmamra kerekedek, nahát!
Életemet csak nehezítő tényező 
Többé nem vájja belém éles fogát, 
Az én tarsolyomban is van kisőrlő. 

Indák fogságából szabadlábra térve
Lelkem megpihen a légnyomás alatt. 
Hagylak élni és én is élhetek végre,
Mienk már csak a tegnap marad.