Álmatlanul fekszem órák óta,
Aludni is fáj nélküled, egyedül. 
A szívszakadás maró fájdalma 
Bevált módszerekre sem enyhül. 

Üresek a napok és az éjszakák, 
Életem értelme nélkül minden
Csak jelentéktelen pusztaság.
Nem különül el szív és értelem. 

Hisz belőled és belőlem immár 
Visszavonhatatlanul mi lettünk. 
Megszűnt az egyén, és most már 
Örökké, csak együtt létezünk.