(Itt van az ősz, itt van újra, 
Most azonban minden más. 
Mostanában nem okoz már
Fejfájást a légnyomás.)

Korábban borítja be a sötét a horizont, 
Az ébresztő még pirkadat előtt ér.
Mintha mégis inkább tavaszodna, 
És sosem lehetne már többé tél.

Mindig őszi gyerek voltam, elmúlás 
Hozott nyugalmat lelkem mélyére, 
De most valahogy szebb a változás,
Minden porcikámat elönti a béke. 

Mi olyan szép most ebben az őszben?
Sokáig kutatni nem kell válaszért.
A természet varázsa akkor az igazi, 
Ha másért csodálod, nem magadért. 

Színesedő táj, frissítő szagok hada
Szívem dobbanását élettel tölti, 
És életemben először érzem igazán, 
Hogy milyen csodálatos dolog élni!