Egy éve ilyenkor egy messzi országban
Puritán körülmények között teltek napjaink. 
Egy éve ilyenkor még nem tudtuk biztosan,
Csak reméltük, összefonódnak útjaink. 

Egy éve ilyenkor, más szülinapját ünnepelve
Felcsillant szemem, mikor melléd ülhettem le.
Egy éve ilyenkor is már vágytam rád, csak
Addig még nem volt ott a helye és ideje. 

Egy éve ilyenkor kedvező véletlenek 
És feltehetően predesztinált tettek mentén,
Egymás mellett, csaknem idegenek közt
Whiskyt ittunk, te a fotelben, én a kanapén.

Egy éve ilyenkor nevettünk a tömegben, 
De lassacskán már csak egymáshoz szóltunk.
Egy éve ezen az estén pecsételődött meg 
Mindaddig vágyott, közössé váló sorsunk. 

Egy éve ilyenkor egyre közelebb húzódtunk,
És egyik ujjadnak hegye -persze véletlenül-
Épp úgy mozdult, hogy a karomhoz értél,
És egyből tudtam, többé nem leszek egyedül.

Egy éve, abban a varázslatos érintésben 
Visszavonhatatlanul robbant ki a szikra,
Mely azóta is táplálja örökké égő tüzünk
És sugároz igaz boldogságot arcunkra.

Egy éve ilyenkor nem volt többé visszaút. 
A kezed és az enyém összekulcsolódott, 
S én szemed mélyén megleltem az otthont, 
Szenvedéseim ládája örökre becsukódott. 

Mert egy éve ilyenkor, életemben először, 
Igazán élni akarni melletted kezdtem. 
Nélküled már nem volt értelme létezni, 
És addig a pillanatig én nem is léteztem.

Egy éve ilyenkor, életünk legszebb estéjén
Ránk mosolygott, és egymásnak adott Isten. 
S én attól a pillanattól kezdve szeretlek, 
És rajtad kívül másra szükségem nincsen!

Egy éve, ősz közepén kezdődött a csoda, 
És a világban először lett igazán tavasz! 
És én azon az estén éreztem először: 
Ha ez nem szerelem, akkor semmi sem az!