Category: Foszlányok…

• CSODÁS ŐSZ 

  (Itt van az ősz, itt van újra, 
  Most azonban minden más. 
  Mostanában nem okoz már
  Fejfájást a légnyomás.)

  Korábban borítja be a sötét a horizont, 
  Az ébresztő még pirkadat előtt ér.
  Mintha mégis inkább tavaszodna, 
  És sosem lehetne már többé tél.

  Mindig őszi gyerek voltam, elmúlás 
  Hozott nyugalmat lelkem mélyére, 
  De most valahogy szebb a változás,
  Minden porcikámat elönti a béke. 

  Mi olyan szép most ebben az őszben?
  Sokáig kutatni nem kell válaszért.
  A természet varázsa akkor az igazi, 
  Ha másért csodálod, nem magadért. 

  Színesedő táj, frissítő szagok hada
  Szívem dobbanását élettel tölti, 
  És életemben először érzem igazán, 
  Hogy milyen csodálatos dolog élni! 

  September 25, 2025

  élet, boldogság, kérdés, szerelem, ősz

  ---

• ÚJ ÉN 

  Manapság? Boldog. 
  Már-már hihetetlen. 
  Néha mégis komor.
  Olykor menthetetlen.
  Mély, durva, saját
  Baj vajon, ha az ember 
  Néha épp jókedvében 
  Nem találja magát? 

  September 25, 2025

  bizonytalanság, boldogság, kérdés

  ---

• KÍVÁNSÁG

  Nem akarok többé én lenni 
  Az erős, az okos, a bátor!
  Elbujdosni vágyom szívem legjavából.
  Segítséget akarok kérni!
  Csak úgy kapni, bután nevetve
  Virágos réten lepkék után szaladni!
  Többé sosem fájni, sírni…
  Szabadon, mosolyogva, gyáván
  Kimondani: most nem akarok lenni!

  September 25, 2025

  élet, bizonytalanság, fájdalom

  ---

• ÉGI ÁLDÁS

  Érzelmeim forgatagából 
  Indulatok vihara alakul.
  Igyekszem, hogy a zivatar 
  Ne pusztítson túl vadul. 

  Mégis, mikor változik az idő 
  Tehetetlenül nézem végig:
  A sűrű légtömeg mindent 
  Felforgat, a földtől az égig. 

  És mikor oszlik a felhőzet,
  A rombolt világ tárul elém.
  Lesütött szemmel belátom, 
  Hogy nincs más oka, csak én.

  September 25, 2025

  érzelem, felismerés, vihar

  ---

• OTTHON

  Lobban a fénye a lángnak, 
  Bevilágítja a szűk teret. 
  Félhomályban tapogatózva lelkem 
  Ismerős kéz után ered. 
  Fáradalmait kiheverni megpihenne 
  A sötét sarokban,
  Kellemes meleg azonban megtörve 
  A csöndet, berobban.
  Vonzza magához az árvát, nem sérti
  Visszahúzott karma.
  Testével önfeláldozón biztonságot ad,
  Kedvesen betakarja. 
  Az eddig tömör falak között megtöri 
  A sötétet egy ablak. 
  Otthonra találva, lelkem utolsó könnyei 
  Arcomra száradnak.

  January 15, 2025

  élet, biztonság, boldogság, lélek, otthon, szerelem

  ---

• FUVALLAT

  Fényhullámok a rideg falon:
  Omlik be a piciny résen a csípős hideg.
  Hömpölyög frissítőn, mohón,
  Idebent marad mégis a fojtó meleg. 
  Mióta befűtöttél, nem tágít,
  Sőt egyre fullasztóbb, egyre csak nő.
  Egyre nagyobbak a sóhajok,
  Egyre fürgébben szalad a lomha idő. 
  Súlyos a hiány, mély árkot váj,
  Holott alig pár perc az újabb lángokig.
  Tudom, mégis mar, ó a fagy, 
  Még ha csak ily rövid időre, akkor is. 
  Persze, hogy fáj, hiszen
  Te vagy már csak az éltető Nap nekem!
  Sugaraidon át színt lel a lét,
  Átitatja már rég szürkén kihűlt lelkem.
  Mint a buktatott ablakon át
  A fuvallat, tódul rám sodrón az áradás.
  Ismeretlen érzés, de azt hiszem, 
  Ez az, amit úgy emlegetnek: boldogság.

  November 3, 2024

  élet, boldogság, hiány, szerelem

  ---

• KÜLDETÉS

  A lomha ősz kezdetén buzgó 
  Búcsúztatásba kezdek.
  Indul a sürgés-forgás.
  Passzívan észlelem, 
  Már nem alszom.
  Magamtól megválni 
  Segít a szertartás.

  October 23, 2024

  búcsú, bizonytalanság, ősz

  ---

• CSAPDA

  Saját csapdámba estem.
  Tudattalanul,
  Csukott szemmel
  Jártam a sötétben.

  Saját küldetésem ellen
  Kell küzdenem.
  Elbuktam, s velem
  Bukik minden. 

  Meghazudtolom akaratom,
  És végül elhiszem, 
  Hogy ez a jó nekem. 
  Hogy én is akarom.

  Ernyedten összeroskadtam
  Döntéseim súlyától.
  S elhagy mindenki. 
  Jogosan, hazudtam. 

  Virrad majd a reggel,
  És világos lesz,
  Csapdám meglátom,
  Kijátszom egyszer. 

  Vérző sebem beheged,
  És kitölti szívem 
  -tán érzéketlenül-
  Rugalmatlan, új szövet.

  October 16, 2024

  bukás, döntés, magány, remény, sötét

  ---

• UTOLSÓ CSEPPEK

  Na és most mit csináljak? 
  Írjak verset? Mégis miről? 
  Miről írhatnék, mikor épp
  Konkrétan minden romba dől? 

  Újra belekeveredtem, igen. 
  Próbálkozás, sikertelen. 
  Beletörődöm, főként azért,
  Hogy minden rendben legyen. 

  Feszít, nyom, szúr és kapar. 
  A teljes palettát érzem ismét. 
  Bűntudat és élni akarás
  Harcolnak bennem valamiért. 

  Múzsám a magány, már-már 
  Alapvetőnek mondható. 
  Ideje végre tanulni is valamit, 
  Olyat, mi meg nem tagadható.

  Óriási felismerés várat magára, 
  Közben belülről emészt fel. 
  Láthatatlanul, árván állva 
  Küzdök a megküzdhetetlennel. 

  A diadal dicsőséges, de főleg 
  Nemes, persze hálátlan is. 
  Örök kudarcom felismerése 
  Törli ki mindazt, mi méltán hamis. 

  A tanulság lesz a végső igaz.
  Elnyomtam, tudom már régóta.
  Küldetésem célját csak remélem,
  Elérem majd őszre virradva. 

  August 31, 2024

  bánat, fájdalom, hiány, kérdés, magány, remény

  ---

• NYÁRZÁRÁS

  Táncol nekem a vihar, játszik a mérgesedő égen. 
  Bennem analóg módon tombolnak az érzelmek. 
  Fel-felvillanó, még hangtalan energiacsóvák a lét 
  És az ember jelentéktelenségére emlékeztetnek.
  A Semmi fojt meg, miközben bizsergő porcikáim 
  Összes rezgésének hiányzik a Minden nagyon. 
  A már túlságosan régóta teli pohárból szemeimen 
  Keresztül ismét kicsordul egy kis bánat. Hagyom.

  August 29, 2023

  bánat, hiány, könnyek, vihar

  ---