Álmatlanul fekszem órák óta,
Aludni is fáj nélküled, egyedül.
A szívszakadás maró fájdalma
Bevált módszerekre sem enyhül.
Üresek a napok és az éjszakák,
Életem értelme nélkül minden
Csak jelentéktelen pusztaság.
Nem különül el szív és értelem.
Hisz belőled és belőlem immár
Visszavonhatatlanul mi lettünk.
Megszűnt az egyén, és most már
Örökké, csak együtt létezünk.
Kedves Bárki, aki ide tévedsz!
Vannak dolgok, amik kifejezésére egy összetett mondat még hosszas próbálkozás és ok-okozati összefüggések sora mellett is képtelen. Amik megértéséhez egy hosszú beszélgetés, egy vita vagy egy kiadós sírás is sikertelen. Ilyen dologból, akárcsak a legtöbbünkben, bennem is akad bőven. Mindezt a kesze-kusza, néha bonyolult, néha nehéz, néha kínzó forgatagot a számomra legkedvesebb módon próbálom valahogy mégis megfogalmazni. Van, aki rajzol, van, ki táncol, és vannak, akik elmennek futni. Én legmélyebb gondolataimat rímekbe szoktam foglalni. Fogadd tehát lelkem kis darabjait verseim formájában olyan lelkesedéssel, amivel én megírtam őket. Éld át, ha jól esik, ha úgy tetszik, merülj el! Ami viszont a legfontosabb, senki se tulajdonítsa őket bármily szándéknak! Tudd: ez nem Neked szól! Kizárólag tőlem magamnak!
Lelki felszólalás 