Csillagok fénye
Lengi be a nyári éjt,
Megfojt a sötét.
Tag: ég
-
NYÁRI ZÁPOR
Tiszta víz vagyok, megáztam.
Mondjuk magamtól álltam ki
Józan eszem félre téve az esőre.
Behúzódhattam volna, mint
Mindenki más a falak közé,
Úgysem jutottam volna előbbre.
Mintha maga a szabadság
Telítené el cseppenként lelkem,
Olyan most ez az idilli kép.
Bolondnak is nézhetném magam
Kívülről figyelve, mégis belülről
Szemlélve ez most csodaszép.
Jól esnek a friss cseppek,
Becsukott szemmel gyerekként
Bőrömön érzem a kék eget.
Mosolyogva konstatálom,
Hogy sokkal jobb, így, nem
Túl komolyan venni az életet.
Átmozgatom fagyos lábaim,
A szélsőséges érzetektől
Napról napra kevésbé félek.
Mindenki szalad az égi áldás elől,
Én pedig körbenézve rájövök,
Végre úgy érzem, igazán élek!
Lelki felszólalás 