Tag: élet

• MINDENNAPOK

  Elegem van. Elegem lett. Mondjuk,
  Elegem is volt már egy ideje. 
  Szívfacsaró csalódások sora után 
  Az embernek nincs már több ereje. 

  Fojtó magány újra megkörnyékez, holott 
  Úgy hittem, ez egy lejátszott csata.
  Hiába, nem éri meg főzni, ha végül  
  Csak egyszemélyes lesz a vacsora. 

  Újra hittem, vagy hiszek, de inkább 
  Helyesebb, hogy hinni fogok. 
  Na de hagyjuk is, jobban teszem,
  Ha csak mosolygok, nem nyafogok.

  Hiszen ez a szabály. Csak szépen, 
  Csak úgy, ahogy másoknak is tetszik. 
  Senkit sem érdekel hogy mindeközben 
  A lélekre súlyos sötétség telepszik.

  Befogom a csordultig telt palackot,
  Sétálok a folyóparton elfojtott szavakkal.
  Abból talán nem lesz baj, sosem volt,
  Ha csak csendben sodródom az árral.

  July 11, 2023

  élet, hiány, magány

  ---

• MÁR TUDOM

  Azt mondom hiányzol, de ez hazugság. 
  Sajnálom, de nem ez a helyzet. 
  Könnyebb lenne, ha mondhatnám, hogy 
  Te vagy az, aki végleg elveszett. 

  De nem! Nem akarlak Téged. Tényleg. 
  Talán én is még csak most jöttem rá. 
  Szerettelek, és ez, ha változott is, 
  Nem tűnt nyomtalanul sehová. 

  A pillanat azonban, amikor hallottam, 
  Hogy esélyt adtál magadnak újra
  Azzá az emberré lenni, aki akarsz,
  Gondolataim átterelte más útra. 

  Hisz nem azért sírok most, mert Te
  Vagy mi nem lettünk igaziak. 
  Vagy mert csalódtam, és azt 
  Hiszem hazugok voltak a szavak. 

  Azért tátong üresség bennem,
  Mert elhalványult a remény. 
  Félek, rettegek, hogy nem lesz 
  Akire azt mondhatom: enyém. 

  Megijeszt a gondolat, hogy soha
  Nem érzek majd ilyet, vagy hasonlót,
  És, hogy örökre eltűnt belőlem 
  Mindaz ami miattad bennem volt. 

  Egyszerűen csak kétségbe ejt,
  Hogy az idő egyre csak telik,
  És egyre kevesebb esélyem van,
  Hogy újra megtörténik. 

  Nem hiányzol, nem vágyom Rád, 
  Mostanra biztosan tudom. 
  De félek, hogy nem marad nekem 
  Más, mint örök magányom. 

  June 18, 2023

  élet, hiány, kérdés, magány, reménytelen, szerelem, veszteség

  ---

• A LÉNYEG

  Húsdaráló leszek! Minden véres cafat, 
  törött csont és szakadt ín ömlesztője.
  Sok-sok hulladék, senkinek nem kell, 
  Én mégis kihozok valamit belőle. 
  Energiát, erőt es időt nem sajnálva 
  Dolgozom a közjó érdekében. 
  Köszönet nem érkezik, mit sem érne 
  Ha ezért tenném, hála reményében…
  Dolgozom minduntalan, nincs megállás,
  A sok maradék csak ömlik számba,
  És igazából már az sem zavar, hogy 
  Senki sem vesz többé emberszámba.
  Körülvesz az elmúlás. Elhagy minden 
  És mindenki végül. Magam maradok.
  De ilyen apróságokon, mint a magány,
  Már egészen régóta fenn sem akadok.
  Valahogy jól esik, ezt érzem helyesnek,
  Tudom, nem muszáj, mégis teszem.
  Egészen addig, amíg majd egy nap 
  Elveszítem a maradék józan eszem.  
  Pedig kicsit zavar, vagy hogy mondjam,
  Természetesen nekem is hiányzik minden. 
  De lehet, hogy pont emiatt lesz végül 
  Könnyebb a sok szemetet elengednem.
  Kiontom magamból a befolyt tömeget,
  De immár sokkal több üres elegynél.
  Feldolgozva mindezt rájövök, mi a lényeg:
  Nem a hiányod, hanem, hogy szerettél!

  June 18, 2023

  élet, elmúlás, hiány, magány, munka, szenvedés, szerelem

  ---

• NYÁRI ZÁPOR

  Tiszta víz vagyok, megáztam.
  Mondjuk magamtól álltam ki 
  Józan eszem félre téve az esőre.
  Behúzódhattam volna, mint 
  Mindenki más a falak közé,
  Úgysem jutottam volna előbbre.
  Mintha maga a szabadság 
  Telítené el cseppenként lelkem,
  Olyan most ez az idilli kép. 
  Bolondnak is nézhetném magam
  Kívülről figyelve, mégis belülről 
  Szemlélve ez most csodaszép.
  Jól esnek a friss cseppek,
  Becsukott szemmel gyerekként
  Bőrömön érzem a kék eget. 
  Mosolyogva konstatálom,
  Hogy sokkal jobb, így, nem 
  Túl komolyan venni az életet. 
  Átmozgatom fagyos lábaim, 
  A szélsőséges érzetektől
  Napról napra kevésbé félek.
  Mindenki szalad az égi áldás elől, 
  Én pedig körbenézve rájövök,
  Végre úgy érzem, igazán élek!

  May 22, 2023

  ég, élet, eső, mosoly, szabadság

  ---

• TÉLZÁRÓ

  
  
  Azt hiszem, vége.
  Nincs még teljesen tavasz,
  De már nem fázom.

  March 31, 2023

  élet, haiku, lezárás, tavasz, tél, vége

  ---

• 4, 3, 2, 1

  Négy hónap boldogság előtt
  Három év passzív nyugalom.
  Két hete tartó szenvedésem
  Egy életen át érezni fogom. 

  Négy hónap bizonytalanság…
  Három évig nem is sejtettem.
  Két hete mégis biztosan tudom,
  Hogy egy életre Beléd szerettem.

  Négy hónap elég volt, és  
  Három év csendje megszakadt.
  Két hete érzem az idő súlyát, 
  Egy élet kínja feszíti csontomat.

  Négy hónap, olyan szép volt, 
  Három év semmi hozzá képest.
  A két hete tartó hiányt pótolni
  Egy élet alatt sem leszek képes.

  Négy hónapra visszagondolok, 
  Ha a három évet sírnám vissza,
  Ez a két hét emlékeztet majd
  Az egyetlen lényeges dologra.

  Négy hónap ugyanis lehetett
  Három év szöges ellentéte,
  Mégis a két hét fájdalom lesz,
  Ami egy életen át hajt előre.

  Négy hónap már csak emlék, 
  Három év a múlt lett végleg.
  Két hete próbálom, de érzem,
  Egy élet is kevés, hogy feledjelek.

  Négy hónap eseményei után a
  Három év már-már nevetséges.
  De ehhez a két héthez fogható 
  Egy életnyi bánat is kevés lesz.

  A négy hónap erőt ad, de most 
  A három évnyi csendre vágyom.
  Ezt a két hetet pedig bármit teszek,
  Egy életre magamba zárom.

  Négy hónapot szívembe rejtem, 
  Három évem mélyre temetem,
  S a kínzó két hetet tanulságnak
  Egy életre magamévá teszem.

  Négy hónapig voltam Veled.
  Három évig azelőtt egyedül. 
  Kettő hete vagyok nélküled, 
  S egy életen át, reménytelenül.

  March 8, 2023

  élet, bánat, fájdalom, hiány, reménytelen, szerelem, vége

  ---

• SIRATÓ

  Napsütésre virradóan
  Vigasztalna a város zaja,
  Minden él, a tömeg pezseg,
  Bennem tombol az apátia.

  Az élet nekem nem vigasz, 
  Sósan marja az arcom
  A felgyülemlett mindenség,
  A kín, a bú s a fájdalom.

  Keserédes ezüstcseppek
  Csörgedező patakja
  Vájja a savas gondolatokat 
  Elkeseredett agyamba. 

  Vállam érzem, beleroskad
  A hiány kegyetlen súlyába,
  Friss ráncaim vágnak élt 
  Rezzenéstelen arcomra.

  Nem ellenkezem, némán 
  Nézek ki a szürke lyukon.
  Zavaró kérdések támadó hadát
  Magamban lassan elnyomom.

  Sosem volt enyém, mégis 
  Mintha kiszakította volna 
  Fáradt lelkem egy darabját 
  Az elválás pillanata. 

  Rájöttem már, mi az oka: 
  Az igaz szavak, a vallomás. 
  Az a csodás pillanat
  Amiről nem tudhat senki más.

  Homályosan dereng a kedv,
  És indul újra a maró patak…
  Érdekes, valahogy kellemes
  Amikor a szív ily mód megszakad.

  Bízhatnék az elmúlásban,
  Friss az élmény, persze,
  De olyasvalamit tudtam meg,
  Minek örök az érvénye. 

  Mert az ezüst patak nem hazudik. 
  Csak folyik így, hang nélkül, 
  Míg az ember gondolkozik,
  És ebben az elme kikészül. 

  Mégis oly nemes ez az egész,
  Felemelő csontomban érezni
  A hiányt, ahogy még sosem volt,
  És lassan ebben kivérezni.

  Mert a lényeget már tudom. 
  Megvan a rég kutatott tény:
  Van, amiért érdemes élni, 
  Akkor is, ha nem lehet enyém!

  February 4, 2023

  élet, beteljesületlen, bizonytalanság, hiány, könnyek, reménytelen, szerelem

  ---

• LATYAK

  Maszkos mosolyok
  Követnek az utcán,
  Nem látom. 
  Amúgy sem érdekel,
  Esőben mindig
  Pocsolyázom.
  Úgysem illik semmit sem
  Manapság,
  Nem is bánom.
  Szabad akaratom inkább 
  Kuponokra
  Váltom.
  Bejelölt térképen
  Értelmem
  Hajhászom.
  Fel sem nézek már,
  Csak a latyakot
  Látom.
  Próba egy, próba kettő,
  Mindig ugyanaz
  Az álom.
  Zeng az örök mondat:
  “Nem vagyok olyan,
  Sajnálom.”

  December 1, 2020

  élet, bánat, csalódás

  ---

• TE ÉS MINDEN

  Minden rengést és mozgást,
  Minden izmot és inat,
  Minden szempillantást,
  Mindent áthat a tudat.

  A tudat, hogy csak úgy jön,
  A tudat, hogy csak úgy megy,
  A tudat, hogy előrebben,
  A tudat, hogy nem ment meg.

  Nem ment meg semmitől,
  Nem ment meg szavaktól,
  Nem ment meg másoktól, 
  Nem ment meg magadtól.

  Magadtól nehézkes, 
  Magadtól elválni,
  Magadtól félsz te is, mert
  Magadtól nem ment meg senki. 

  September 19, 2018

  élet, ismétlés, mély

  ---

• ENNYI

  Nem minden alakul úgy, ahogy tervezzük,
  Minden összeomlik, mire észrevesszük.
  Szétesett az egész egy apró rezdüléstől,
  Összerakni nincs erőd az erőlködéstől.

  Darabjai szállnak a széllel messze.
  Fogja fejét, miért nem volt ennyi esze.
  Keserű haragtól savanyú a szád,
  Nem ez, nem itt, nem most vár rád.

  Rá kell jönnöd, mi a jó neked,
  Mi mossa majd le sáros tenyered!
  Könnyeid patakként csordogálnak,
  Túl nehéz megfelelni a világnak.

  Megéri? Dehogy! Gondolj csak bele!
  Mikor volt utoljára olyan igazi vele?
  Mikor és mi múlt el, ami vissza nem hozható?
  Miért kell kínozni a szívet, ha belehal, ó

                   Az életbe?

  June 25, 2018

  élet, bánat, elengedés, elmúlás, vége

  ---