Sötét
Szobában
Lakik
A lelkem;
Sötét
Díványon
Üldögél
Csendben.
Sötét
Az fal
Az ég
A föld,
Sötét
Lelkem
Romba
Dőlt.
Sötét
Hangokat
Halkan
Kiabál,
Sötét
Dolgokat
Rendre
Kitalál.
Sötét
Önmagát
Néha
Lefesti,
Sötét
Világban
Nem mer
Keresni.
Sötét
Nappalok
Húzódnak
Fölötte
Sötét
Éjszakák
Állnak
Mögötte.
Sötét
Volt
Mindig
És soha,
Sötét
Lelkemnek
Nem jár
Vacsora.
Sötét
Világnak
Világos
Foltja
Sötét
Tüzemet
Lassan
Kioltja.
Sötét
Éjben
Is lehet
Csoda…
Sötét
Talán
Nem lesz
már soha!