Húsdaráló leszek! Minden véres cafat,
törött csont és szakadt ín ömlesztője.
Sok-sok hulladék, senkinek nem kell,
Én mégis kihozok valamit belőle.
Energiát, erőt es időt nem sajnálva
Dolgozom a közjó érdekében.
Köszönet nem érkezik, mit sem érne
Ha ezért tenném, hála reményében…
Dolgozom minduntalan, nincs megállás,
A sok maradék csak ömlik számba,
És igazából már az sem zavar, hogy
Senki sem vesz többé emberszámba.
Körülvesz az elmúlás. Elhagy minden
És mindenki végül. Magam maradok.
De ilyen apróságokon, mint a magány,
Már egészen régóta fenn sem akadok.
Valahogy jól esik, ezt érzem helyesnek,
Tudom, nem muszáj, mégis teszem.
Egészen addig, amíg majd egy nap
Elveszítem a maradék józan eszem.
Pedig kicsit zavar, vagy hogy mondjam,
Természetesen nekem is hiányzik minden.
De lehet, hogy pont emiatt lesz végül
Könnyebb a sok szemetet elengednem.
Kiontom magamból a befolyt tömeget,
De immár sokkal több üres elegynél.
Feldolgozva mindezt rájövök, mi a lényeg:
Nem a hiányod, hanem, hogy szerettél!
Tag: elmúlás
-
A LÉNYEG
-
ENNYI
Nem minden alakul úgy, ahogy tervezzük,
Minden összeomlik, mire észrevesszük.
Szétesett az egész egy apró rezdüléstől,
Összerakni nincs erőd az erőlködéstől.Darabjai szállnak a széllel messze.
Fogja fejét, miért nem volt ennyi esze.
Keserű haragtól savanyú a szád,
Nem ez, nem itt, nem most vár rád.Rá kell jönnöd, mi a jó neked,
Mi mossa majd le sáros tenyered!
Könnyeid patakként csordogálnak,
Túl nehéz megfelelni a világnak.Megéri? Dehogy! Gondolj csak bele!
Mikor volt utoljára olyan igazi vele?
Mikor és mi múlt el, ami vissza nem hozható?
Miért kell kínozni a szívet, ha belehal, óAz életbe?
Lelki felszólalás 