Megfulladok! Nem kapok levegőt, mikor mélyen az erdőben szorulni érzem nyakamon az indák sötétzöld karjait.
Erőltető szándék gyilkolja kedvem…nem, nem elég, amit magamtól adok, most kell és azonnal. Bennem senki nem bízik.
Szabad lelkemet fojtja az akarat, körém tekeredik, és akkor már késő, ha nem is szorosan tart, a vágy lelkemből kiszökik.
Pedig szeretem az erdőt, kedvelem az indákat is, csak akkor tekerném magam köré őket, amikor nekem jól esik!