Erkélyen folydogálva hűl a pára
A korlát szélére helyezett kerámia
Fölött.
Villanó kisülések sora bombázza
A homályosan fekete éjszaka
Csendjét.
Légmozgás árnyékában megbújva
Sikít a lélek pár zagyva
Rímet.
Kihűlt indulatokkal elmém tarkítja
A veszedelmesen pongyola
Estét.
Szürke háttér előtt feketén omlik számba
A tűlevelek ormótlan hada
Büszkén.
Szolid fényesség vakít a habokon át
Nemes főjükre rakva koronát
Ezzel.
Kételyem egyszercsak lezuhan lomha
Szemem előtt mihaszna
Lévén.
Unalom helyébe kedv furakszik át
Kikerülve az elme fogságát
Bohón.
Felszegett állal nézem a csodás létet
Mit emberfia csak is remélhet
Sajnos.
Néma szavakkal töröm meg mégis
Örökre elhagyott síri
Csendem.
Elgondolkozom, maradok helyben
És megváltozom és minden
Rendben.
Lelki felszólalás 