Hullámokban rám törő szorongás veszi
Lélegzetem újra és újra. Nagy sóhaj
Elhagyja lomhán a számat, a fojtás
Mégis megmarad, ez az egy a baj.
Az elképzelt jövőhöz való ragaszkodás
Felülírta a túlélő ösztönöket.
Hagytam magam pusztulni, önfeláldozás
Vette át a hőn áhított szerepet.
Saját oltalmamra kerekedek, nahát!
Életemet csak nehezítő tényező
Többé nem vájja belém éles fogát,
Az én tarsolyomban is van kisőrlő.
Indák fogságából szabadlábra térve
Lelkem megpihen a légnyomás alatt.
Hagylak élni és én is élhetek végre,
Mienk már csak a tegnap marad.