Tag: kérdés

• CSODÁS ŐSZ 

  (Itt van az ősz, itt van újra, 
  Most azonban minden más. 
  Mostanában nem okoz már
  Fejfájást a légnyomás.)

  Korábban borítja be a sötét a horizont, 
  Az ébresztő még pirkadat előtt ér.
  Mintha mégis inkább tavaszodna, 
  És sosem lehetne már többé tél.

  Mindig őszi gyerek voltam, elmúlás 
  Hozott nyugalmat lelkem mélyére, 
  De most valahogy szebb a változás,
  Minden porcikámat elönti a béke. 

  Mi olyan szép most ebben az őszben?
  Sokáig kutatni nem kell válaszért.
  A természet varázsa akkor az igazi, 
  Ha másért csodálod, nem magadért. 

  Színesedő táj, frissítő szagok hada
  Szívem dobbanását élettel tölti, 
  És életemben először érzem igazán, 
  Hogy milyen csodálatos dolog élni! 

  September 25, 2025

  élet, boldogság, kérdés, szerelem, ősz

  ---

• ÚJ ÉN 

  Manapság? Boldog. 
  Már-már hihetetlen. 
  Néha mégis komor.
  Olykor menthetetlen.
  Mély, durva, saját
  Baj vajon, ha az ember 
  Néha épp jókedvében 
  Nem találja magát? 

  September 25, 2025

  bizonytalanság, boldogság, kérdés

  ---

• UTOLSÓ CSEPPEK

  Na és most mit csináljak? 
  Írjak verset? Mégis miről? 
  Miről írhatnék, mikor épp
  Konkrétan minden romba dől? 

  Újra belekeveredtem, igen. 
  Próbálkozás, sikertelen. 
  Beletörődöm, főként azért,
  Hogy minden rendben legyen. 

  Feszít, nyom, szúr és kapar. 
  A teljes palettát érzem ismét. 
  Bűntudat és élni akarás
  Harcolnak bennem valamiért. 

  Múzsám a magány, már-már 
  Alapvetőnek mondható. 
  Ideje végre tanulni is valamit, 
  Olyat, mi meg nem tagadható.

  Óriási felismerés várat magára, 
  Közben belülről emészt fel. 
  Láthatatlanul, árván állva 
  Küzdök a megküzdhetetlennel. 

  A diadal dicsőséges, de főleg 
  Nemes, persze hálátlan is. 
  Örök kudarcom felismerése 
  Törli ki mindazt, mi méltán hamis. 

  A tanulság lesz a végső igaz.
  Elnyomtam, tudom már régóta.
  Küldetésem célját csak remélem,
  Elérem majd őszre virradva. 

  August 31, 2024

  bánat, fájdalom, hiány, kérdés, magány, remény

  ---

• ÉLETEM

  Játszom csak a hőst. Mindennel elbírok.
  Elnézést, most szívem legmélyéről írok.
  Férfi vagyok a háznál, anya, ha szükséges,
  Válaszra buzdítok, mikor valami kérdéses. 
  Vigasz, jóbarát is lehetek, kőszikla, ha kell, 
  Csendes hallgatóság, ha valaki vezekel. 
  Őszinte szavaim súlyosan ráébresztenek:
  Minden perc lassan felemészti lelkemet. 
  Persze van bőven miből áldozni szüntelen,
  De ha majd elfogy, időben észre veszem?
  Lesz-e valaha, aki pótolja az adományt,
  Aki feltölti lassan a tonnányi rakományt?
  Lesz-e majd bátorságom végül bevallani,
  Hogy mégsem tudok csak adni, s nem kapni?
  Pedig szívesen teszem, így érzem jól magam!
  Hazugság nélkül állok helyt minduntalan. 
  Játszom csak a hőst, mindennel elbírok,
  Amíg végkimerülve egyszer összeroskadok.

  August 9, 2023

  áldozat, élet, kérdés

  ---

• SZÍNJÁTÉK

  Időről időre fojtó üresség szorítja ráncosra 
  Arcomat, mintha csak egy zsinórt húzna. 

  Bábként rángatja fáradt izmaim, mintha
  Neki bármikor, bármit szabad volna.

  A szomorúságot jelző patak mégsem indul
  Marad csak a bánat, magában, makacsul.

  Merengek, tükör nélkül is önmagam látom,
  És ilyenkor, akit nézek, igazán sajnálom. 

  Szegény pára, nem érti mi baj van vele,
  És ebbe a kínzó kérdésbe betegszik bele.

  A tűző nap elé bekúsznak újra s újra ezek
  A pont semmilyen színű sötét fellegek. 

  Az esőtlen homályban eltűnni vágyom,
  A válaszokat egyelőre sehogy sem találom. 

  Pedig ragyogni akarok, pompázni fényesen,
  Mégsem tudok, mert színeimet nem lelem. 

  Szürke foltként végül ismét magamba olvadok, 
  És mosolygok, főleg akkor, mikor nem akarok. 

  August 2, 2023

  bánat, eső, felhő, kérdés, könnyek, mindennapok, reménytelen, sötét, szenvedés

  ---

• ÁLMODNI VÁGYOM

  Mit kellene éreznem? Mit is várok 
  Magamtól, meg úgy egyáltalán?
  Kérdések hada, mint egy jeges
  Zivatar a pusztán, úgy tör rám.

  Túl sokat várok magamtól?
  Szerelmesnek kéne lennem?
  Túl gyors ez? Egyáltalán most 
  Megint miért van ez bennem? 

  Miért ugranak fel a gondolatok 
  Amik felvetik, hogy több kéne? 
  Miért nem tudok örülni annak 
  Ami itt van lábaim előtt végre? 

  Mi az, ami visszatart ebben 
  Az alapvetően kellemes helyzetben? 
  Miért Neked teszem fel a kérdést 
  Aki már nem vagy sehol sem?

  Nem is szólok igazán Hozzád,
  Tudom, nem válaszolsz, persze!
  Meg se hallod szavaim, nem 
  Tudnak eljutni hozzád elvégre…

  Ahhoz kellene szólnom, akinek 
  Nemrég csillogó szemeibe néztem,
  Mégis tőled várok választ. Őszintén 
  Ettől most kicsit kétségbe estem. 

  Újra kicsordulnak könnyeim. 
  Nem azért, mert másra vágyom,
  Hanem mert ezt a kínzó, zavaros
  Kettősséget igazán nem kívánom. 

  Pedig mindenben megfelel nekem.
  Szemeibe nézek, és békét látok.
  Épphogy elkezdtünk ismerkedni,
  Mégis tenyerein hordoz, már most! 

  Megtesz mindent és ezt érzem
  És végre újra igazán jól esik.
  Mégis most azt kérdezem: Ez az? 
  Vagy kellene még valami más is?

  Utálom most magam ezért, de 
  Nem tudok teljesen örülni.
  Egyre csak fejembe ötlik kínzón:
  Vajon fog ez így működni?

  Vagy kellene még közös pont?
  Éreznem kéne jelenleg többet?
  Tudhatok-e újra egyáltalán
  Magaménak igaz szerelmet? 

  S ha igen, akkor ez volna az? 
  S ha nem, akkor mi hiányzik? 
  Próbálom kibogozni mindazt 
  Ami bennem összegabalyodik.

  Szenetimentális mivolta lévén
  Kis lelkem nyugovóra térne, 
  Jelekből olvasni ráérek holnap is,
  Hátha így eljutok a végére. 

  Kimerülve nyúlok el a párnán,
  Inkább alszom egyet, segíthet.
  Talán álmaim valami titkos csoda
  Folytán megoldják az egészet!

  July 3, 2023

  bizonytalanság, kérdés, szenvedés, szerelem, zavar

  ---

• MÁR TUDOM

  Azt mondom hiányzol, de ez hazugság. 
  Sajnálom, de nem ez a helyzet. 
  Könnyebb lenne, ha mondhatnám, hogy 
  Te vagy az, aki végleg elveszett. 

  De nem! Nem akarlak Téged. Tényleg. 
  Talán én is még csak most jöttem rá. 
  Szerettelek, és ez, ha változott is, 
  Nem tűnt nyomtalanul sehová. 

  A pillanat azonban, amikor hallottam, 
  Hogy esélyt adtál magadnak újra
  Azzá az emberré lenni, aki akarsz,
  Gondolataim átterelte más útra. 

  Hisz nem azért sírok most, mert Te
  Vagy mi nem lettünk igaziak. 
  Vagy mert csalódtam, és azt 
  Hiszem hazugok voltak a szavak. 

  Azért tátong üresség bennem,
  Mert elhalványult a remény. 
  Félek, rettegek, hogy nem lesz 
  Akire azt mondhatom: enyém. 

  Megijeszt a gondolat, hogy soha
  Nem érzek majd ilyet, vagy hasonlót,
  És, hogy örökre eltűnt belőlem 
  Mindaz ami miattad bennem volt. 

  Egyszerűen csak kétségbe ejt,
  Hogy az idő egyre csak telik,
  És egyre kevesebb esélyem van,
  Hogy újra megtörténik. 

  Nem hiányzol, nem vágyom Rád, 
  Mostanra biztosan tudom. 
  De félek, hogy nem marad nekem 
  Más, mint örök magányom. 

  June 18, 2023

  élet, hiány, kérdés, magány, reménytelen, szerelem, veszteség

  ---

• BIZONYTALAN

  Eltelt majdnem egy hét mióta 
  Bekövetkezett az, amitől féltem, 
  És igen, pár napig az élet 
  Valóban csak telt körülöttem.

  Elszomorodtam, vagy csak elmúlt 
  A tudat, hogy én vagyok az oka?
  Most záródott rám, vagy most 
  Nyílt ki az önpusztító kaloda?

  Eleinte vágta lelkem a döntés.
  Kicsordult egy kis vér belőle.
  Aztán a vájat, mint hegyet a folyó:
  Roncsolta, de megszépítette!

  Nem jönnek már úgy a rímek, 
  Valami más lett a fókuszban.
  Kiüresedtem, vagy csak 
  Egyszerűen megnyugodtam?

  Indulatok hirtelen átváltottak.
  Most sima tenger felszíne,
  Nem hullámzik, haragja 
  Nem hímez ráncot tükrére.

  Nagy a váltás, és úgy érzem, 
  Most pont ilyesmi kellett. 
  Így eggyel komolyabban 
  Tudom venni ismét a létet.

  Valami bennem biztosan, 
  Visszavonhatatlanul meghalt,
  És mindezek után mégis 
  Még mindig ez az, ami hajt.

  Te gyilkoltad volna meg? Talán.
  A válasz igazából lényegtelen.
  Az “igen” biztosan csak rontana,
  A “nem” nem változtat a helyzeten.

  Eltűnt, kihalt, nincs már többé
  Vagy lenne vajon mégis? 
  Ezeken gondolkodva most 
  Elbizonytalanodom én is. 

  Mert hagytál valamit, ezt tudom,
  Minden percben itt van bennem,
  Csak egyelőre úgy érzem,
  Megfogalmazni lehetetlen.

  March 1, 2023

  bánat, bizonytalanság, hiány, kérdés, nyugalom, változás

  ---

• GÖRCS

  Azok a döntések is fájnak,
  Melyek nem a mi fejünkben kell hogy 
  Megszülessenek. 
  Nem rajtunk múlik, hogy mi lesz,
  Mégis teljes súlyukban érezzük őket, 
  Megőrjítenek!
  Nem lehet, nem is akarnám megmondani, 
  Mi legyen, ezért érzem magam 
  Tehetetlennek. 
  Kikészít a várakozás, se étvágyam, 
  Se kedvem, se álmom. Mik a 
  Lehetőségek? 

  Gyomorgörcs, hányinger, ó, igen ez 
  Az ismerős szorongás. Évek után 
  Újra átélem.
  Nem nyugszik a tenni akarás, bennem 
  Kristályosodik most ki 
  Minden lételem.
  Nem tétlenkedem, kevesebb a kínlódás, 
  Ha minden pillanatban 
  Elfoglalom testem. 
  Én őszintén nem tudom, nem emlékszem 
  Utoljára ilyen intenzitásút 
  Mikor éreztem. 

  Fülem ki van élezve; minden rezzenésre
  Bódult fejem hirtelen
  Felkapom.
  Pedig tudom, hogy most a türelem az egyetlen, 
  Ami segíthet a
  Dolgokon.
  Tűkön ülve várom, hogy megessen, 
  Aminek meg kell, éget a szúró 
  Fájdalom.
  Mégis rettegek minden percben, mi lesz,
  Mikor majd bekövetkezik az
  Alkalom. 

  Félek, szorongok, mert holott nem rajtam múlik, 
  Végső soron én is 
  Bűntárs vagyok. 
  Belülről emészt fel saját elmém, 
  Gondolataim vödre kiborul, lassan 
  Megbolondulok.
  Tücsköm a fejemben ostoroz, s érzem 
  Hogy jó ideig nem hagyja abba 
  A konok.
  Talán épp ez a méltó bűnhődés, 
  És mindennek végén egyszer csak 
  Felszabadulok.

  Mentális jóllétem pár napja elillant, 
  Küzdök a megküzdésemmel, 
  Én magam ellen.
  A lélek kínját most a test vállalja át, 
  Gyomrom határozottan jelzi összes
  Félelmem.
  Nem könnyű, de tudom, bele nem halok, 
  Fájni akárhogy is fog, 
  Túlélem. 
  S akármi is legyen a döntés, a lényeg, 
  Hogy a remegés megszűnik, legalábbis 
  Remélem.

  February 17, 2023

  fájdalom, félelem, kérdés, szorongás, várakozás

  ---

• KETTŐS

  Feldúl belülről a kétség:
  Megnyugvás vagy üresség?
  Melyik?

  Kifogytam, vagy tán csak 
  Kell pár nyugodt pillanat?
  Talán.

  Kérdések és válaszok,
  Van még, amit kaphatok 
  Tőlük?

  Vágy vagy szükség ez?
  Kín ami szükséges?
  Igen.

  Lezárás vagy kezdet?
  Külön-külön létezhet
  Vajon?

  Régi sebek szakadnak
  Újak arcomra rakódnak.
  Hagyom.

  February 13, 2023

  bizonytalanság, kérdés

  ---